A belepillantás még aznap délután teljes elmerülésbe olvadt, és hamarosan már alig lehetett napi pár órára elvontatni a könyvek mellől. És nagyjából az óta a délután óta tudom azt is, hogy nem csak olvasni akarok, de azt is akarom, hogy engem olvassanak. Írni akarok, és sokak szerint tudok is.
Persze azért nem ilyen egyszerű. Gyerekkoromban is folyton regényekről álmodoztam, hetente neki is álltam egynek, de egyikkel sem voltam túlzottan elégedett. Ez nem gátolt abban, hogy egyre újabb és újabb történeket kezdjek írni, de még nem is sarkallt arra, hogy komolyan olvasót is keress
ek az irományaimnak.
Idővel én is felnőttem, az írásaim is fogyaszthatóbbá váltak. Sok éve már annak a szilveszternek is, amikor rájöttem, hogy meséket akarok írni, felnőtteknek. A "megvilágosodás" után már felgyorsultak az események, hamar összeállt egy regény, az első, A világok meséje.
Nagyjából ekkor jöttem rá arra is, milyen naiv voltam, amikor azt hittem, a regényíróra váró legnagyobb kihívás a regényírás...
Mindenesetre a kiadással eleinte zsákutcába jutottam,így sokáig maradt a magamnak és barátoknak írás, de az jó sok. Született néhány regény, sok-sok novella és mese. Aztán elérkezett 2001 februárja, amikor a '98-ban eltűnt Szathmáry Nikolett kis teste előkerült egy koszos árokból. Az első pillanattól figyelemmel kísértem Niki keresését, és rettentően lesújtott a tudat, hogy már nem lehet őt megtalálni.
Alighanem mindenkinem vannak ilyen pillanatok, ilyen momentumok az életében: nem tudjuk megmagyarázni, miért, de egy-egy dolog meghatározó, sorsdöntő jelentőséghez jut az életünkben, gyakran olyasmi, aminek emberi logika szerint nem kellene ilyen súlyt képviselnie. Számomra a kicsi lány, Niki volt, aki mindent megváltoztatott, pedig sosem láttam, sosem ismertem őt. Sőt, talán ha ismertem volna, semmit sem jelentett volna nekem.
Így azonban jelentett, és mivel a keresés évei alatt végig ugyanúgy meg voltam győződve róla, hogy életben van, mint az édesanyja, Edit, nagyon nehéz volt elhinni, mekkorát tévedtünk. Hónapokig lekötötte minden gondolatomat a félénk mosolyú kislány, a megoldatlan rejtély, Edit lassan megtörő meggyőződése, hogy a kicsi test nem Niké. Kezdtem azt hinni, hogy soha többé nem tudok majd másra gondolni.
Aztán a céltalan gondolatok összeértek, egybefonódtak, átalakultak. Kibontakozott egy lehetőség, ami könnyíthetett a tehetetlen haragomon. Kézenfekvő ötlet volt: megírni a fájó gondolatokat. Így kezdett el összeállni a Sárkányvér, a mese Nikinek, akinek nem adhattam már semmi mást. Edit engedélyével kölcsönvettem a neveket, amiket Niki talált ki a játékainak, és néhányszor megforgattam őket a még zavaros történetkezdeményben. Előbb-utóbb mind helyet is találtak, testük, életük és sorsuk lett, és élni kezdték a regényt, amit azóta is a legfontosabb írásomnak érzek.
A történet nagyjából ennyi, így lettem író, így lettem Nelah Mored. Megjelent néhány írásom itt, ott és amott, egyelőre egyik sem keltett túl nagy visszhangot. Az íráshoz talán van tehetségem, de ahhoz, hogy eladjam magam, nemigen, így túl nagy ismertség egyelőre nem fenyeget. Általában viszont az emberek kedvelik, amit írok, így ezzel a honlappal is adnék egy lehetőséget, hogy akinek tetszenek a történeteim, eltölthessen velük némi időt.
